Szerettei körében távozott közülünk a 2007-es Miss Hungary győztese.

Hirdetés

Két éve derült ki, hogy a gyönyörű, több nyelven beszélő táncosnő, aki az ezt követő világversenyen elnyerte a Miss Europe és a Miss Bikini címeket is, áttétes daganatos betegséggel küzd. A hazai és nemzetközi szinten is sikeres versenytáncos lány akkor minden erejével belevetette magát a kezelésekbe, életmódot is váltott, és ennek köszönhetően két éve úgy tűnt, hogy győzedelmeskedik is a betegség felett. Addigi kálváriájáról 2016 elején közösségi oldalán is beszámolt.

“Körülbelül 3 éve találtam egy csomót a mellemben. Nyilván azonnal végigfutott a fejemben, hogy mi mindentől alakulhatott ki, de hamar elhessegettem a rossz gondolatokat, hiszen több oka is lehet különböző csomók kialakulásának, gondoltam nem kell izgulni és mindenki más is biztatott, hogy pánikra semmi ok, de azért biztos, ami biztos, nézessem meg. El is mentem mammográfiára, ahol ultrahanggal megvizsgálták mindkét mellemet, de nem találtak semmit, majd főorvos asszony enyhe iróniával és kissé ingerülten közölte velem, hogy ilyen fiatal korban nem szoktak rosszindulatú csomók jelentkezni (29 éves voltam), ne legyek hipochonder és ne rohangáljak pánikszerűen hozzájuk, ha valami gyanús, mert csak raboljuk egymás idejét feleslegesen. A csomó eltűnt magától. Mozgalmas periódusa volt az életemnek az akkori időszak, rengeteg dolog kötötte le a figyelmemet és az energiáimat.

KOLLER KATALIN 2007-BEN, AMIKOR MEGNYERTE A MISS HUNGARY SZÉPSÉGVERSENYT /FOTÓ: AFP

A következő jel az volt, mikor elkezdett húzódni a karom. Nem tudtuk mi lehet a baj, először arra gyanakodtunk, hogy biztos csak megrántottam valamikor. Rá egy hónappal eléggé legyengültem, elkezdem komolyan köhögni. Voltam is vele orvosnál, aki felírt különböző köhögéscsillapítókat és gyógyszereket, azt gondolva, hogy csak az akkor tomboló köhögős vírust nyeltem be… De nem múlt a köhögésem, akármilyen gyógyszert szedtem, sőt, egyre fokozódott, míg már naponta többször is hányásig fuldokoltam. Ekkor felkerestem a háziorvosom, hogy írjon fel valamilyen erősebb köhögéscsillapítót, mert az eddigiek nem használtak. Felhívtam a figyelmét a húzódó karomra, így tüzetesebben átvizsgált, ezúttal már egyértelműen tapintható volt a csomó is a mellemben. Elküldött mammográfiára. Sajnos nem az az orvosnő volt jelen a vizsgálatkor, akivel előzőleg „összeismerkedtem”. Nem mondtak semmit, csak nagyokat hümmögtek és tovább küldtek aspirációs citológiára.

Munka közben ért a telefon… A szövettani vizsgálat megállapította, hogy rosszindulatú daganatom van. Szerencsére nem uralkodott el rajtam a kétségbeesés, mert jó pár ismerősöm van, aki már végigcsinálta az egész procedúrát 10 vagy akár 20 évvel ezelőtt, műtéttel, kemoterápiával, sugárkezeléssel együtt és köszöni szépen, jól van. Pánik helyett lépni akartam minél gyorsabban. Már másnap az Országos Onkológiai Intézetben voltam biopszián. Onnan tovább küldtek röntgenre és CT-re. A CT után az ottani doktornő félrehívott. Nyugodt hangon, de végtelenül nyomatékosan beszélt hozzám. Elmondta, hogy készüljek fel lelkileg, mert nagyon kemény menet előtt állok, azonban van egy nagyon fontos dolog: NE higgyek az orvosoknak, bármit mondanak, mert nagyon keveset tudnak. Hozzátette, hogy szívből szurkol nekem és hisz a gyógyulásomban. Ez volt az első pillanat, amikor kiszaladt a lábam alól a talaj, éreztem, hogy nem egy „szimpla” eset vagyok. Még aznap a mellbizottság elé kerültem, édesanyám volt a kísérőm – ami ezután következett, egyedül nem tudom, hogy lettem volna képes végigcsinálni. A bizottságon egy hihetetlenül fiatal és agilis orvos fogadott, a szobában rajta kívül még négyen-öten voltak. Mintha egy marketing prezentációt tartott volna, vázolta az esetemet. Így tudtam meg, hogy 4-es stádiumnál tartok, nyirok, máj, tüdő és mint később az izotóp vizsgálaton kiderült – csont áttétekkel. Egy kérdésem volt csak: mi a következő lépés a gyógyulás irányába? Erre elborult az arca és szinte kiabálva közölte velünk, hogy nincs szó semmilyen gyógyulásról, csak kergetjük a daganatot és törődjek bele az elkerülhetetlenbe.

Édesanyámmal mindketten leforrázva jöttünk ki a teremből. Nem jutottunk szóhoz. Kilépett utánunk egy kb. 24 éves kislány, aki könnyes szemmel közölte velünk, hogy tudja, hogy milyen nehéz ez, de ha gondoljuk, ő megpróbál segíteni nekünk. Na ő volt a pszichológus. Kaptunk névjegykártyát is. A napunkat egy álombasírt éjszaka zárta. Nem törődtünk bele, kikértük több orvos és onkológus véleményét is az addigi leletek alapján, de egybehangzóan szörnyűségeket mondtak… Arról hogy mennyi idővel számolhatok, és igazából innen már nincs visszaút, repkedtek az olyan kifejezések, mint a „tudomány jelenlegi állása szerint”, „műthetetlen-menthetetlen”, „a nagy számok törvényei alapján”… Majd megkaptuk a biopszia eredményét: HER2 pozitív. Ez akkor nekem nem mondott sokat, de később kiderült, az egyik legjobban kezelhető rák-típusom van. Hurrá. Az onkológusom azonban továbbra is negatív volt és nem igazán tudtam információhoz jutni tőle, azon kívül, hogy azonnal el kell kezdeni a kemoterápiát. Szóval amint megjött a részletes szövettani eredmény – péntek reggel 7 órakor – felhívott az onkológusom, hogy készüljek, mert az éjszakát már a kórházban töltöm. Komoly elhatározásokat tettem azon a napon. Az első és legfontosabb az volt, hogy márpedig meggyógyulok!!! A másik döntésem az volt, nem leszek rosszul a kemoterápiától, és végigcsinálom az egészet, ha a fene fenét eszik, akkor is. Így is volt, az első adag beadása után kértem, hogy engedjenek haza, mert teljesen jól voltam. Így Dávid hazavitt. Utána sem volt egy rosszullétem sem. Hetente, összesen 27 adagot kaptam fél éven keresztül. Komoly életmódváltáson mentünk keresztül, nem bíztuk a véletlenre a dolgot és több alternatív módszert is alkalmaztunk a gyógyulás során. Majd az első negyedéves kontrollvizsgálat után kaptuk a szinte hihetetlen hírt: eltűnt mindenhonnan minden daganatom. Persze a kemóval nem lehetett leállni (ez a protokoll, 2 negatív CT kell a kezelés leállításához), tehát ismét 3 hónap kemoterápia várt rám, de a leletekkel a kezünkben ez már gyaloggalopp volt. Végül leállították a kezelést, azóta 3 hetente kapok biológiai szereket. Állítólag az elsők között vagyok, akik az új – biológiai – terápiában részesülnek, az eredményeim pedig szuperek, tökéletes a vérképem (végig az volt) és a tumormarker is teljesen optimális. Túl vagyok a negyedik teljesen negatív negyedéves CT vizsgálaton.

Hirdetés

Hálás vagyok, hogy végigjárhattam ezt az utat, mert rengeteget tanultam az elmúlt időszakból. Sok minden van, amit eddig is tudtam, de most már valóban a szerint is élek – szabadon, félelem nélkül, teljesen új és más értékrenddel. Másképp állok az emberekhez, magamhoz, a világhoz, Istenhez. Tudom, hogy senkit sem mások véleménye határoz meg, hogy minden fejben dől el és a szervezetünk valóban reagál arra, amit gondolunk és hiszünk. Megtanultam megbocsátani és harag nélkül élni, becsülni minden pillanatot, tiszta szívből nevetni. Soha nem nevettem annyit és akkorákat, mint az elmúlt időszakban… Imádtam, hogy nem csípnek a szúnyogok – nem kompatibilisek a kemóval 😀 – és hogy a parókák révén minden nap más frizurám lehetett – lévén, hogy korábban sosem volt festve a hajam.”

Ezek után hosszan sorolta azokat, akinek köszönte a gyógyulást, majd így zárta sorait: “Farkasszemet néztünk a halállal, ezúttal ő pislogott bele, de tudom, egyszer majd eljön a nap, mikor én nézek félre és ez így van jól. Hiszen mindannyian elmegyünk, senki sem kivétel. Talán abból a szempontból különösen szerencsés vagyok a történtek miatt, hogy én már nem félek ettől a naptól. ” Amiről aztán sajnos kiderült, hogy sokkal hamarabb eljött, mint arra bárki számíthatott. A daganatok visszatértek, és Katalin küzdelme másodszor már nem járt sikerrel…

Egy csoda volt a házassága

A Blikknek Répás Lajos, a Miss Hungary szervezője nyilatkozott Katalinról.

– Sajnos, elvesztettük. Nagyon nehéz erről beszélni. Egy igazi csoda volt, amellett, hogy elképesztően gyönyörű volt, több nyelven beszélt és fantasztikusan táncolt. Nagyon sajnálom a férjét. Egy csoda volt a kapcsolatuk, neki most borzasztó nehéz lehet. Nagyon sok szépségkirálynőt ismertem, de csak Katáék esküvőjére mentem el. Nem minden királynőmért sírnék, de érte igen.

blikkruzs

Facebook Hozzászólások

Hirdetés

Hirdetés

Please follow and like us:
35 évesen ment el a gyönyörű szépségkirálynő. Egyszer már szembe nézett a halállal
error: Content is protected !!