53 éves létemre meg kellett tennem a vonaton. Minek képzelt ez engem?

Fotó: Thinkstock

Hirdetés

FOTÓ: THINKSTOCK

A mai napig vörösödöm, ha rágondolok.

Nyár, péntek délután, őrült fáradtság. Ez volt az a pont, amikor a szerelvény utasai megadóan tűrték a nap hátralévő eseményeit. Ebbe beletartozott a jegyek és bérletek felmutatása. A jegyem a kezemben. Átadom, de kapom elő a bérletet is, hiszen a főváros határáig az érvényes.

Hirdetés

A jegyvizsgálónak semmi sem elég. A tokból ki kell szabadítanom a szelvényt, mert azt is látnia kell. Csak csodálkozom, milyen jelet keres rajta. Ekkor mosolyogva közli velem: Csak így tudom megállapítani kedvezményes-e a bérlete…

Állok és nehezen ocsúdok. Aztán elvörösödöm, mert az utasok kritikus szemmel méregetnek. Ők sem pontosan értetik a helyzetet…Most akkor egyetemistának gondol és diákbérletet képzelt nekem? Vagy, bele se merek gondolni, nem 53-nak, hanem nyugdíjasnak lát az ötvenes, jóvágású kalauz?

Facebook Hozzászólások

Hirdetés

Hirdetés

Please follow and like us:
53 éves létemre meg kellett tennem a vonaton. Minek képzelt ez engem?
error: Content is protected !!