60 éves, háromszoros nagymama vagyok. Nem vagyok éppen egy lepusztult öregasszony, de igazán nem öltözködöm kihívóan vagy ilyesmi.

Hirdetés

Mivel Nagymaroson lakunk, sokat utazom a váci vonattal, majdnem minden nap, hiszen Pestre járok be dolgozni.

Rendes férjem van, de persze nem gondoltuk egyikünk sem, hogy egy korombeli nőnek veszélyes lenne egyedül vonatozni, kísérgetnie kellene.

A délutáni utazásaim során nem egyszer láttam egy férfit ezen az útvonalon. Nem egy Adonisz, de rendezett, középkorú úr, valamivel talán fiatalabb is nálam, bár ezt nehéz megállapítani, sosem beszélgettem vele.

Egyszer csak ketten maradtunk a fülkében, elmaradt a szokásos tömeg. Szép csendben utaztunk, ő a mobilját nyomkodta, időnként felpillantott róla, és észrevettem, hogy a nyakamat lesi. Nem járok én már kivágott blúzokban, de tény, kebeltájékon még mindig nincs szégyellni valóm. Igaz, a téli batyubálokon is megtáncoltatnak a szomszédaim, még mindig meg-megakad rajtam a férfiak szeme, pedig nem úgy nézek már ki, mint húszéves koromban.

Erre halkan megszólal az idegen férfi:

– Mennyi lenne?

Hirdetés

Nem is értettem, mit beszél. Egy szendvicset majszoltam, amit magam csomagoltam, azt hittem, arról beszél.

Felmutattam a zsemlémet, erre gondol, kérdeztem?

– Nem, nem, egy óra mennyi lenne?

-Egy óra, hol? Milyen óra? -kérdeztem

Ekkor esett le a tantusz, hogy miről beszél ez a rémes alak.

Ez prostinak néz engem?

Soha többé nem ültem be egyedül a fülkébe, a férjemnek el sem meséltek, milyen szégyen ért aznap.

Facebook Hozzászólások

Hirdetés

Hirdetés

Please follow and like us:
60 éves vagyok, de amit ez az utas mondott a vonaton, attól majdnem rosszul lettem
error: Content is protected !!