Hirdetés

10 éve vagyunk házasok, van két gyönyörű kislányunk. Mégsem voltam boldog. Rendes, dolgos ember a férjem, de nem volt saját lakásunk, anyósomékkal laktunk egy házban. Ők az alsó szinen, mi a szűkös emeleten, csak két hálószobánk volt, de nem is ez volt a fő bajom.

A gond az volt, hogy bár volt fönt egy apró fürdőszobánk, de konyha csak az alsó szinten volt, és ott csakis az anyósom volt az űrnő. Anyósom nagyon jól főz, a töltött káposztája utánozhatatlan, és szívesen főzött ránk is, de én szerettem volna magam ellátni a családomat. Kedvem lett volna süteményt sütni a lányaimnak, vagy könnyebb ételeket is főzni, mert anyósom mindig nehéz, magyaros kajákat csinált, amik megfeküdték a gyomromat, ráadásul fogyókúrázni sem tudtam így. Nem azt mondom, hogy nem engedett főzni, de mindent kritizált, ahogyan csinálom, ott állt mögöttem, beleszólt minden kanál lisztbe, minden csipet sóba, amit beletettem az ételbe, ráadásul nem volt hajlandó a főztömből enni. Ha én csináltam a vacsorát, tüntetően az ebéd maradékát melegítette meg maguknak apósommal. Ez a helyzet már az idegeimre ment.

A másik gond a kert volt. Apósom imádott a kertben turkálni, szépen rendben tartotta, de állandóan panaszkodott, hogy ő csinálja egyedül. A két műszakban dolgozó férjem boldogan lenyírta volna a füvet hétvégente, de az apjának semmi sem volt jó, ahogyan csinálta, viszont ha ráhagyta, akkor szidta a fiát, mint a bokrot.

Pénzünk persze alig van, de nagy nehezen megtakarítottam 5 millió forintot a tíz év alatt. De mire elég ötmillió?

Mégis a fejembe vettem, hogy építkezzünk. Akárcsak egy vityillót, de húzzunk fel egy otthont, ami csak a miénk. Pesten persze nem lett volna pénzünk telekre, elkezdtem járni a környéket. Vonattal, mert jogosítványom az nincs, és nem akartam ezzel terhelni a férjemet. Egy évig jártam a vidéket, mire találtam egy jó kis telket 80 kilométerre Pesttől. Nem volt közel, de volánbusz kivitt a faluba, és nagyon alacsonyan voltak még az árak. Osztottam, szoroztam, CSOK-kal, kölcsönnel, kis családi segítséggel erre felhúzhatunk egy apró házat, gondoltam én. Ekkor álltam elő az ötlettel a férjemnek. Nem tudott az én kis kutatatómunkámról, nem terheltem vele.

Hosszú beszélgetések következtek. Nagyon nem akarta ő ezt az egészet. Mivel ügyes kezű ember, tudta, hogy sokat dolgozhatna ő is az építkezésen a haverokkal, de rengeteget dolgozott, semmi kedve sem volt belevágni ebbe.

Hirdetés

Én viszont nem adtam fel. Minden nap néztem a hirdetést, megvan-e még a telkünk, és mondtam a magamét neki minden este.

Addig gyötörtem, hogy nem tudta tovább hallgatni a könyörgésemet. A spórolt pénzünkből megvettük a telket.

Az első hideg zuhany akkor ért minket, amikor építész tervezőt kellett találnunk. Nem tudtam, hogy egy ház megtervezése majdnem annyiba kerül, mint egy olcsó telek. A férjemnek kellett intézni mindent. Neki volt állása, ami kellett a kölcsönhöz, csak ő értett ezekhez a dolgokhoz. Már az első héten elkezdtünk veszekedni. Mindenen. Olyan feszült lett, amit el sem tudtam képzelni. Ráadásul inni is elkezdett. A végigdolgozott nap után rohangászott ügyeket intázni, mire hazaért, szüksége volt néhány sörre.

Teltek a hónapok, minden lassna ment. A szülőkkel megromlott a viszony, mert persze halálra sértődtek, hogy ők befogadtak minket, mi meg menni akarunk tovább.

Végre elkészültek a tervek, de a nagyobbik lányom éppen akkor kezdte az iskolát. Minden összejött: otthoni veszekedések, munkahelyi gondok, alkohol, bajok a szülőkkel. Már nem is igen beszéltünk a férjemmel. De még mindig nem mondtam, hogy inkább adjuk el azt az átkozott telket.

Jól benne voltunk az őszben, mire az alapokat elkezdték ásni. Ekor már szinte nem is láttam a férjemet. Volt a telken egy sufni, ott aludta ki az egész napos fáradalmakat. Én meg otthon a dühös szülőkkel, fáradt gyerekekkel. És innen már nem volt visszaút. Persze télre elfogyott minden pénzünk, elkezdtük eladogatni, amink volt, de az építkezés nemigen haladt. Addigra én is egy roncs lettem. Már nem tudtam, hogyan tovább, és semmihez sem volt kedvem. Most azon gondolkozom, el kellene válnunk. Teljesen eltávolodtunk. Már nem tudom szeretni a férjemet. Ezt már nem lehet visszacsinálni akkor sem, ha eladjuk a telket!

 

Facebook Hozzászólások

Hirdetés

Hirdetés

Please follow and like us:
Én mondtam a férjemnek, hogy vegyük meg ezt a telket! Nagyon megbántam, ami később történt, és ebben anyósomnak is része volt!
error: Content is protected !!