Bennhagyta a kórházban lányát, mert fogyatékos volt, 20 év múlva ezt a 4 szót üzente a gyerek

A 2012-es londoni Paralimpiai Nyári játékok idején mindenki egy sportolólányról cikkezett: a 20 éves Jessica Longról. Öt arannyal és két ezüstéremmel minden idők legelső fogyatékkal élő úszója lett. De amit kevesen hallottak, Jessica élete nagyon nagy nehézségek között indult.

Jessica most Amerikában él, de egy kis orosz faluban, Bratszk közelében, Szibériában jött világra. A vér szerinti szülei a Tatjana nevet adták neki, de még a kórházban lemondtak róla.

Tatjana fejlődési rendellenességgel, fibuláris hemimeliával született. Egy olyan betegséggel, amikor a lábai alsó részének a csontjai nem fejlődnek ki. Az orvosok közölték, sosem tud majd lábra állni.

Attól félve, hogy nem tudnák felnevelni a lányuk fogyatékossága miatt, a szülei úgy döntöttek, hogy lemondanak róla.

Tatjana életének első életévét egy nyomorúságos intézetben töltötte Szibériában. Annyira nem volt pénz – nem tudták pelenkázni a gyerekeket, régi ruhákat használtak pelenkaként. Amikor Beth és Steven Long meglátták a kislány arcát egy nemzetközi örökbefogadási adatbankban, azonnal tudták, hogy ő kell nekik. Úgy döntöttek, hogy elindítják az örökbefogadást, átutazták az egész világot a kislány kedvéért.

Az örökbefogadáskor azt mondták a nevelőszülőknek, hogy Tatjanának nem élnek a szülei. Magukkal vitték a 13 hónapos lánykát Amerikába, és új otthonra és névre talált: Jessica. Amikor még csak 18 hónapos volt, a lábait le kellett vágni, később műlábakkal megtanult járni.

Jessica találkozni akart velük. fantasztikus életet élt, és hatalmas dolgokat ért el – most egyszerűen hálát akart mondani azoknak, akik életet adtak neki.

Végül 2013-ban Jessica meglátogatta a szülőföldjét. A biológiai anyja teljesen meghatódott, amikor először látta meg a lányát közel 20 év után. Megölelte Jessicát, és azt mondta: „Kislányom. Annyira sajnálom.” Jessica nem értette az orosz szavakat, de azon az éjszakán küldött egy üzenetet az anyjának a Facebookon. Azt írta: „Én egyszerűen csak szeretlek.” Ezek voltak azok a szavak, amikre az anyja sosem számított.

Jessica találkozása a biológiai szüleivel majdnem olyan csodálatos, mint az atlétikai eredményei. Beutazta a fél világot, hogy találkozzon az anyjával, és tudassa vele, hogy hálás neki, amiért a világra hozta. Ez egy csodálatos történet a szeretetről és a megbocsátásról.