A tűzoltó készüléket sokan egyszeri vásárlásként kezelik: megveszik, felcsavarozzák a falra, és onnantól a sarokban áll. Valójában hosszú élete van, és minden szakaszához tartozik valamilyen teendő, a kiválasztástól a rendszeres felülvizsgálaton át az újratöltésig vagy a cseréig. Hogy mindez kézzelfogható legyen, egy kitalált példán mutatjuk be, milyen utat jár be egy készülék egy kis asztalosműhelyben. A szereplők és a helyszín képzeletbeliek, a lépések viszont bármelyik kisvállalkozásra igazak lehetnek. Ha Önnek is van műhelye, irodája vagy üzlete, olvasás közben gondoljon a saját készülékére.
Az első döntések: melyik készülék és hová kerüljön?
Képzeljük el Pétert, aki egy kis asztalosműhelyt nyit a kertvárosban, két alkalmazottal. A műhelyben fa, forgács, lakkok és elektromos gépek vannak, vagyis többféle anyag, amely meggyulladhat. Péter először azon gondolkodik, hány és milyen készülék kell, de hamar rájön, hogy ezt egyedül nem tudja megítélni. A típust az határozza meg, milyen anyagok éghetnek a helyiségben, a darabszámot és az elhelyezést pedig a műhely mérete, kialakítása és a rá vonatkozó előírások. Ezért kihív egy tűzvédelmi szakembert, aki bejárja a műhelyt, és javaslatot tesz.
A szakember azt is megmutatja, hová kerüljenek a készülékek. Az egyik a bejárat mellé, jól látható helyre kerül, egy másik a lakkozó sarok közelébe, de nem közvetlenül mellé, hogy tűz esetén is hozzá lehessen férni. Péter megtanulja, hogy a készüléket nem szabad eltakarni, polc mögé tolni vagy a forgácszsákok közé állítani, és hogy a helyét a falon is jelölni kell. Apróságnak tűnik, mégis sokat számít a fali tartó: a készülék nem dől el, és mindig ugyanott keresik. A beszerzéskor kapott iratokat Péter egy dossziéba teszi, mert ez lesz a készülék személyi igazolványa.
A hétköznapok: szemrevételezés és éves felülvizsgálat
Az első hónapokban semmi különös nem történik a készülékkel, és ez így van rendjén. Péter azonban megszokja, hogy hetente egyszer, a takarításkor ránéz: a helyén van-e, nincs-e rajta sérülés, ép-e a plomba, és ha van nyomásmérője, a mutató a megfelelő tartományban áll-e. Ehhez a szemrevételezéshez semmilyen szakértelem nem kell, mégis sok gondot megelőz. Egy asztalosműhelyben a por és a forgács hamar ellepi a készüléket, ilyenkor elég letörölni, hogy a címke olvasható maradjon. Ha valami gyanúsat lát, nem barkácsol, hanem felhívja a szervizt.
Évente egyszer jön a szakember a felülvizsgálatra. Ilyenkor a készüléket alaposabban átnézik, ellenőrzik a működéshez fontos részeket, és a karbantartást a készülék címkéjén és a nyilvántartásban is rögzítik. Péter a következő esedékes időpontot rögtön beírja a műhely naptárába, hogy ne a címkéről kelljen utólag kibogarásznia. A munkalap másolata a dossziéba kerül, a bejegyzés pedig a tűzvédelmi naplóba. Ebből a néhány papírból bármikor kiderül, hogy a készülék rendben van, és mikor nézték át utoljára.
Az alkalmazottak sem maradnak ki. Péter az első héten megmutatja nekik, hol vannak a készülékek, és mindenki kézbe is veszi őket, hogy lássa, hogyan kell leakasztani és tartani. Megbeszélik azt is, hogy aki egy készüléket használ, akár csak egy pillanatra, annak szólnia kell, mert a megkezdett készülék a külsejéről nem mindig látszik. A műhely falára kikerül egy lap a szerviz telefonszámával és a legutóbbi felülvizsgálat dátumával. Így ha Péter éppen nincs ott, a kollégái is tudják, kit kell hívni.
Amikor használni kell, vagy amikor elromlik
Tegyük fel, hogy a harmadik évben egy csiszológép mellett lángra kap egy kupac forgács. Az egyik alkalmazott leakasztja a készüléket a falról, és eloltja a kis tüzet, mielőtt továbbterjedne. Ilyenkor gyakori hiba, hogy a megkezdett készüléket visszaakasztják a helyére, mondván, hogy még maradt benne valamennyi. Egy részben kiürült készülékre a következő tűznél nem lehet számítani, ezért Péter még aznap egyeztet a szervizzel az újratöltésről. Arra is figyel, hogy amíg a készülék szervizben van, a műhely ne maradjon védelem nélkül.
Egy másik alkalommal a felülvizsgálaton derül ki, hogy a tömlő megrepedt, valószínűleg azért, mert valaki nekitolt egy anyagmozgató kocsit. A szerviz kicseréli, és a javítás is bekerül a nyilvántartásba. Az is előfordulhat, hogy egy készüléket már nem éri meg javítani, mert túl régi vagy súlyosan sérült, ilyenkor a csere a józan döntés. Péter rájön, hogy a készülék élete ciklusokból áll: szolgálat, ellenőrzés, javítás vagy újratöltés, majd ismét szolgálat. Ha mindez le van írva, egy hatósági ellenőrzésnél vagy egy biztosítási ügyintézésnél is könnyebb a dolga.
Mit tanulhat ebből egy kisvállalkozó?
Péter története azért tanulságos, mert a legtöbb lépés nem kíván nagy erőfeszítést, csak rendszert. Neki az segített a legtöbbet, hogy egy szolgáltatónál intézhette a teljes kört: a tanácsadást, a beszerzést, a felülvizsgálatot, a javítást, az újratöltést és a dokumentációt. Ha Ön embodies is ilyen megoldást keres, a fonixtuzvedelem.hu oldalon megnézheti, hogyan fogja össze ezeket a lépéseket egy saját karbantartó műhellyel dolgozó szolgáltató. A saját dossziéja attól lesz igazán hasznos, hogy a készülék minden eseménye benne van, a vásárlástól az utolsó újratöltésig. Ha a vállalkozás egyszer új helyre költözik vagy gazdát cserél, a dosszié is vele megy, és az új gazda pontosan tudja, honnan indult a készülék, és mi vár rá legközelebb.
